A gondviselés története az Anyaszentegyház zűrzavaros időszakából

A gondviselés története az Anyaszentegyház zűrzavaros időszakából

A Testvérület története - akárcsak az Anyaszentegyház története - egy gyönyörűséges titok. Mindkettő tovább virágzik, sok visszaesés és bizonytalanság ellenére. A szerény kezdetektől a Szent X. Piusz Papi Testvérület exponenciálisan nőtt, és ma világszerte hirdeti a hagyományhű katolikus hitet, és annak teljes és ősi tanítását.

Az alapítás

Marcel Lefebvre érsek, válaszul a hagyományos papsági formáció iránt érdeklő fiatal férfiak ismételt kéréseire, 1970. november 1-én megalapította Szent X. Piusz Papi Testvérületet. Tizenegy fiatal férfi kezdte meg a tanulmányait az érsek alatt egy új szemináriumon a svájci Ecône-ban. Fribourg püspöke meg volt győződve róla, hogy ez az új szeminárium nagy előnyökkel jár a katolikus egyház számára, és hamarosan hivatalos jóváhagyását is megadta. Lefebvre érsek ekkor 65 éves volt. Korábban a katolikus egyház apostoli képviselőjeként szolgált Francia-Afrikában, Dakar érsekeként tevékenykedett, és a Szentlélek Kongregáció legfőbb rendi elöljárója volt.

Ennek az új papi rendnek a célját azonban még a római vezetők sem értették meg. Sokan úgy gondolták, hogy az öreg érsek a pápa ellen fordult, mert a régi latin rítusú miséket csak az ő szemináriumain engedték meg. Éppen ellenkezőleg, Lefebvre érsek ragaszkodott ahhoz, hogy tiszteletben tartsa és megbecsülje a Szentatyát, és töretlenül folytatta a katolikus hagyományt: szerette a tridenti misét, és tapasztalatból tudta, mennyire hasznos, sőt kritikus fontosságú a papok képzésében. Végül is az ősi latin mise soha nem lett betiltva, annak ellenére, hogy bevezették az új miserendet. Az érsek azt tanította, amit ő is a szemináriumokon kapott, és tovább tanította azt, amit az egyház évszázadok óta tanított, kompromisszumok nélkül.

Ellenkezés

A modern irányzatok, amelyeket az érsek ellenzett, az ökumenizmus volt - egy olyan nézőpont, amely szerint minden vallás jótékony és érvényes; valamint a kollegiialitás - amely ragaszkodott hozzá, hogy az egyházat elsősorban demokratikus folyamatok és a püspöki konferenciák vezessék, korlátozva a pápa hatalmát, mint az egyetemes egyház vezetőjét, valamint az egyes püspökök autonómiáját saját egyházmegyéikben. Lefebvre érsek szigorú álláspontja ezekben a kérdésekben nem tetszett némely római hatóságnak, akik csakis az új rítusú misét szerették volna látni egy liberálisabb és modern egyházban.

Két apostoli látogató ezért 1974-ben hivatalos látogatást tett az Ecône-i szemináriumon, hogy ellenőrizzék a helyzetet. Lenyűgözte őket a magas tudományos színvonal és a szeminaristák nyilvánvaló ájtatossága, az egyetlen panaszuk az volt, hogy sehol nem láttak az új miserítust bemutatva. Pozitív jelentést hoztak vissza a pápának.

Felfüggesztés

A kedvező visszajelzés ellenére Lefebvre érseket hamarosan Rómába hívták, hogy három bíborossal áttekintsék a helyzetet. Néhány héttel később Fribourg új püspöke 1975. május 6-án váratlanul felfüggesztette a Testvérületet. Lefebvre érsek döbbenten hivatalos fellebbezést nyújtott be, és érdeklődött a drasztikus lépés okairól. Sem Fribourg, sem Róma nem válaszolt. Ezután 1976-ban az érseket ab ordinum collatione felfüggesztették minden diakónus és pap kinevezés alól, és később a divinis minden papi funkció alól, beleértve a misézést.

A hirtelen felfüggesztés és a megmagyarázhatatlan csend megzavarta az érseket, aki úgy döntött, hogy folytatja az Ecône-i szeminárium rektori munkáját. Meg volt győződve róla, hogy az egyházi törvény szerint a felfüggesztés nem lép hatályba, amíg a hivatalos fellebbezésről nincs határozat, vagy legalább valamilyen válasz. Nyáron szokásos módon papszentelést tartott. A jóhiszeműség jeleként magával vitte szeminaristáit a Rómába való zarándoklatra is.

walking

A püspökszentelés

A Testvérület a felfüggesztés ellenére gyorsan növekedett. Új szemináriumok nyíltak Németországban, Amerikában, Argentínában és Ausztráliában. Vallási testvérek, nővérek és a laikus Harmadik Rend tagjai csatlakoztak a duzzadó sorokhoz; 1987-re az SSPX kiterjesztette működését a világ minden kontinensére. A katolikusok hagyományt keresték és nagy számban érkeztek.

Lefebvre érsek - a Rómával folytatott ismételt, de végül eredménytelen tárgyalások után - 1988-ban úgy döntött, hogy négy új püspököt szentel fel a Testvérület és a hívek szolgálatáért, hogy az egyház hagyománya szerinti szentségek kiszolgálása folytatódjon és terjedjen. Erre válaszként a pápa kiközösítette az érseket és a négy új püspököt. Ez nagyon elszomorította az érseket, ám ő szilárdan hitt benne, hogy nem tudott jó lelkiismerettel másként cselekedni, és kötelessége volt gondoskodni a Testvérület megóvásáról és annak világméretű tevékenységéről. Lefebvre érsek mindössze három évvel később, 1991. március 25-én hunyt el.

Manapság

A Testvérület az alapítójának halála ellenére folytatja működését. 1994-ben Bernard Fellay püspököt választották meg a Szent X. Piusz Papi Testvérület legfőbb rendi elöljárójává. A 2000-es jubileumi évben ő az összes papját és szeminaristáját Rómába vitte zarándoklatra, abban reménykedve, hogy kifejezi vele a Szentatya iránti szeretetét és tiszteletét, akiért a Testvérület rendszeresen imádkozik, és Krisztus földi helytartójaként tekint rá. XVI. Benedek pápa később úgy döntött, hogy engedélyezi a hagyományoshű latin misét a Summorum Pontificum kezdetű, 2007-es motu propriojával, és 2009-ben megszüntette a négy SSPX püspök ellen kiadott kiközösítést.

Ma a Szent X. Piusz Papi Testvérület közel 700 papot és közel félmillió hívőt számlál szerte a világon, és bátran folytatja az apostoli munkáját.